Ha „családalapításra” gondolunk, többnyire az a kép ugrik be, amikor összekötjük az életünket valakivel, vagy amikor megérkezik az első gyerek. Pedig a nulladik kilométerkő korábban van: a fiatal felnőttkorban, a családról való leválás idején. Ez a szakasz alapozza meg az összes többit – ha itt stabil a talaj, az a későbbi párkapcsolatainkra és családi életünkre is kihat.
A leválás nem csak a költözésről szól
Sokan azt hiszik, ez egyszerűen annyit tesz: elköltözni otthonról. A fizikai távolság sokat segít, de a leválás valójában belső, lelki folyamat. Lehet valaki önálló lakástulajdonos úgy, hogy érzelmileg még mindig gyerekszerepben van a szüleihez képest – és lakhat valaki otthon úgy, hogy közben felelős, autonóm felnőttként él.
A fiatal felnőttkor három fejlődési feladata
Három területen dől el, sikerül-e. Az első, és talán a legnehezebb, az „én” megkülönböztetése a származási családtól: fel kell tenni a kérdést, „ki vagyok én a szüleim nélkül?”, mit viszek tovább tőlük, és mit teszek le. Ez már nem a szülői minták másolása vagy dacos elutasítása, hanem a saját világnézet kialakulása. A második az intimitás képessége: mielőtt egyenrangú társként tudnánk kapcsolódni, meg kell tanulnunk egyedül lenni és szeretni önmagunkat – a magánytól való félelem ugyanis sokszor rossz kapcsolatokba hajszol. A harmadik a pénzügyi és fizikai önállóság, mert ez adja meg a szabadságot, hogy a döntéseinket ne kelljen másokkal jóváhagyatni.
Az „örök gyerek”-szindróma – vagy ahogy emlegetni szokták, a Pán Péter-szindróma – gyakran épp abból fakad, hogy ezt a szakaszt nem sikerül lezárni: a fiatal testben felnőtt, de érzelmileg még a szülei jóváhagyásától függ.
A szülők szerepe: az elengedés
Érdemes kimondani: ez a szakasz nemcsak a fiatalnak nehéz, hanem a szülőnek is. A szülő-gyerek viszonynak felnőtt-felnőtt viszonnyá kell átalakulnia, és ez ritkán megy konfliktus nélkül. A szülőnek el kell engednie az irányítást, a fiatalnak pedig úgy kell határt húznia, hogy közben ne rombolja le a kapcsolatot. A cél nem a kötelék elvágása, hanem az újradefiniálása. Nehezíti a dolgot a „mamahotel” kényelme, a szülők akaratlan bűntudatkeltése („elhagysz minket”), és néha maga a túl sok lehetőség, amely megbénítja a pályaválasztást.
Miért a leválás a boldog párkapcsolat alapja?
Miért ez a legfontosabb alap? Mert ha két „félkész” ember lép házasságra abban a reményben, hogy a másik majd kiegészíti, az gyakran társfüggőséghez vezet. Ha viszont két olyan ember találkozik, aki ismeri önmagát, érzelmileg független és tud felelősséget vállalni, az ő kapcsolatuk két egész ember szövetsége lesz. Úgyhogy, ha szabad egy tanácsot adnom: ne siesse el ezt az időszakot. Az egyedül töltött évek, a szárnypróbálgatások nem elvesztegetett idők, hanem a későbbi boldog családi élet alapkövei.
Ha most épp ennek a leválásnak a nehézségeit éli – akár fiatalként, akár szülőként –, szívesen végiggondolom Önnel, hol tart a folyamat.